2009. november 13., péntek

"Spanyolviasz"

Mindig is tudtam, hogy a németeknek van sütnivalójuk. Ezt mostanában igen sokszor tapasztalom süteménykészítéseim közben. A minap netezés közben pedig felkeltette az érdeklődésem egy újabb Dr. Oetker gyöngyszem.
Kezdődött azzal, hogy kb. 1 hete elmentünk a Tescoba vásárolni, ahol bemutatták azt az új kávéfőzőt... Tudjátok, azt, amelyikre ha ránézel, akkor egy cuki kutya jut az eszedbe. Na ezt hivatalosan úgy hívják, hogy Nescafé Dolce Gusto. Ezzel a csodagéppel espresso-t, cappuccino-t, latte machiatto-t, chococino-t, és még egy sor jó kávékülönlegességet lehet készíteni. Hát nem szokásom termékkóstoláson részt venni, de annyira megtetszett a tévében a masina reklámja, hogy én bizony beálltam, és kivártam a sort anyuval együtt. Anyu cappuccino-t kért, én pedig ezt az érdekesen hangzó chococino-t, ami tulajdonképpen forrócsoki hígan.
A csaj - aki kóstoltatott - elmondta nekem, hogy igaz őt azzal bízták meg, hogy minél több embert vegyen rá a vásárlásra, mégsem javasolja a gépet nagycsaládosoknak. Nem mintha mi azok lennénk... De a kávé-őrülteknek sem éri meg a dolog, mert egy kapszula csak egy kávét eredményez, és egy olyan dobozban csak 16 kapszli van, legalábbis a sima kávé esetében, mert a többinél feleződik a tejes kapszli miatt. Szóval a csodagép 40 ezer, és kb. hetente 1500 Ft a kávé bele... Hát nem lesz ilyen csodafőzőnk.
Viszont a chococino isteni finom volt, talán az is közrejátszott ebben, hogy már régen nem ittam forrócsokit. Így keresgélni kezdtem a boltok polcain valamit, amivel finom forrócsokit tudok készíteni. Emlékeimnek hála a Bocis pornak nem dőltem be megint (borzalmasan rossz). A Milkás meg kicsit borsos árral rendelkezett, és "noname" dolgot nem nagyon akartam venni, nehogy befürödjek vele. Nem jártam sikerrel a Tescoban, ám hétfőn unatkozás közben találtam egy igen figyelemfelkeltő reklámot, amire rákattintva eljutottam a Dr. Oetker Choco-Choco főoldalára, és a szám tátva maradt. Hát újból nyakamba vettem a boltokat, de csak a Sparban találtam szembe magam a Choco-val, ami még javában a karton és fólia védésében pislogott vissza rám, így nem tudtam venni.
De ma reggel a postásunk hozott egy Coop katalógust, amiben 95 forintért vesztegették, így elmentem gyönyörű boltunkba szétnézni, ahol végre megtaláltam. És most itt ülök a gép előtt isteni finom forrócsokit iszogatva. Sűrű és krémes, ahogy a csomagolásán is írják, 3 ízben van és tényleg csak 1,5 dl tej kell hozzá. Bár az én esetemben csak a második felmelegítésnél érte el a kellő sűrűségét. Szóval kell egy bögre, abba másfél deci tej jó melegen, és végül kavargatás közben hozzáadjuk a Choco-Choco port, betesszük a mikroba, nagy figyelem mellett elkezdjük az újbóli felmelegítést és voilá kész. Egészségetekre!

2009. október 30., péntek

Trick or Treat!

Az elmúlt 1-2 napban igen tevékeny kreatív munkát folytattam, bár a tanulásról és a szakdogám írásáról nyilatkozhatnék így... Úgy gondoltam Halloween tiszteletére megosztom mindenkivel a termést. Volt süti sütés, dobozokat festettem illetve decoupage-oltam, sőt ma délelőtt még tököt is faragtam...
Valamikor a hét elején unaloműző tevékenységként újra elkezdtem dobozt festeni. Ezúttal rózsaszín lett, a tetején fekete növényi mintával. De még koránt sincs kész, mert az oldalaira függőleges fekete csíkokat szeretnék festeni és a tetejét szalaggal szegélyezni.
Tegnap délután, miután vége lett a német órámnak Bögrés fahéjas muffint csináltam. És íme az eredmény a recepttel együtt:
Hozzávalók:
~ 2 bögre liszt
~ 1 csomag sütőpor
~ 1 bögre cukor
~ 1 nk. fahéj
~ 1 tk. gyömbér
~ 2 tojás
~ fél bögre olaj
~ egy narancsos-fahéjas Danone joghurt
~ és a tetejére cukor
Elkészítés:
1. A lisztet, a cukrot, a sütőport, a fahéjat és a gyömbért összekeverem egy tálban.
2. Az olajat, a joghurtot és a tojásokat pedig egy másik tálban keverem el.
3. Ezután a lisztes keveréket összeöntöm a folyékony anyagokkal, és az így kapott masszát a kapszlikba töltöm.
4. A tetejüket megszórom cukorral, és előmelegített sütőben 25 percig sütöm őket.
És végül az én saját készítésű Jack-em! Mi is vajon a Halloween? Az angolszász területeken a boszorkányok, szellemek és kísértetek ünnepe október 31-én. A töklámpás lett talán a Halloween legfontosabb jelképe. Az ilyenkor használt vigyorgó töklámpás angol nyelvterületen elterjedt neve: Jack O’Lantern. A történet szerint nevét egy Jack nevű részegestől kapta, aki az ördögtől olyan ígéretet csikart ki, hogy lelke nem fog a pokolra kerülni. Jacket viszont a mennyországba sem fogadták be. Az ördög egy széndarabot adott Jacknek, amit ez egy marharépába rakott lámpásnak. Azóta Jack lelke ennek a lámpácskának a fényénél keresi nyugvóhelyét. Amerikában az eredeti marharépát a jóval látványosabb tök váltotta fel.
A Halloween a kelta kultúra őszre eső újév Samhain ünnepéből ered. Ezen az éjszakán, úgy hitték, hogy a holtak lelkei összezavarhatják az élők életét, mivel a lelkek ezen az éjjelen vándorolnak a holtak birodalmába. Az emberek a szellemeknek ételt és állatot áldoztak, hogy megkönnyítsék a vándorlásukat.
A kereszténység terjesztésekor a hittérítők azt a feladatot kapták, hogy lehetőség szerint a keresztény szokásokat a pogány ünnepekhez igazítsák azok betiltása helyett. Így ez a pogány ünnep a keresztény mindenszentek ünnepe lett.
Remélem mindenkinek jól telik az Őszi szünete!

2009. augusztus 11., kedd

Barackos csokiszelet

No kérem, kreativitásom határtalan a konyhában, így szombaton megint alkottam. És büszkén mondhatom, hogy bizony megint sikerem volt/van. Mivel nem vagyok smucig, ezért még a receptet is megosztom. Igaz én egy újságból vettem az eredetit, de mint mindig, ezt is kicsit átcsiszoltam. Valamit nem raktam bele, és valamit pluszban raktam hozzá.

Hozzávalók:
~ 3 tojás
~ 4 ek. cukor (6 dkg-nak felel meg Horváth Ilonka szerint)
~ 8 ek. liszt (ez meg 8 dkg-nak)
------------------------------------
~ 3 dl tej
~ 1 csomag csokis pudingpor (én a Dr. Oetker Prémium pudlingot használtam)
~ fél tábla étcsoki
~ kb. 5 ek. cukor
~ 1 nagy őszibarack

Elkészítése:
1. A 3 tojást a 4 ek. cukorral habosra keverem, majd kanalanként hozzáadom a lisztet. Amint kész a tészta, beleöntöm egy tepsibe, és előmelegített sütőben 20 perc alatt megsütöm. (én egy 28 centis tortaformában sütöttem meg, és így elég alagsori méretekkel rendelkezett)
2. Közben az őszibarackot megmosom, és felkockázom. Ezután a pudingport 1, 5 dl tejben elkeverem, a többi tejet felforralom és hozzáöntöm a pudingporos tejet. A tűzről levéve hozzákeverem az étcsoki kockákat, az 5 ek. cukrot és az őszibarack kockákat.
3. Miután kicsit kihűlt, a pudlingot rárakom a piskótára, és beteszem a hűtőbe.

Isteni finom... A puding édes, a barack meg kicsit savanyú, de ez így tökéletes. Majd teszek fel róla képet is.

2009. július 25., szombat

Apró örömök az életben



Éljen megcsináltam!!! Életem első túrótortáját tegnap dobtam össze, igaz nem az egyszer ide leírt receptet követtem. Meg nem is Tivadar utasításai szerint ügyködtem, mert a túró az végül nem a szokványos túró volt. De ennek ellenére nagyon büszke vagyok magamra, mert már nem csak fekete erdő tortát és tiramisut tudok csinálni, hanem túrótortát is.
Jó tudom, kicsit földszintes méretekkel rendelkezik szegényke a magasságát illetően; de akkor is az enyém! Ez olyan mint a magyar narancs: kicsi is, savanyú is, de legalább a mienk!

Hozzávalók:
* 25 dkg darált keksz
* 10 dkg olvasztott margarin
* 50 dkg krémes túró (én a Lidl-ben vettem, ilyen vödrös volt és direkt sütikhez javasolták)
* 1 citrom reszelt héja
* 2 ek. kristálycukor
* 1 csomag vaníliás cukor
* 1 csomag instant Zselatin Fix, ami túrótortákhoz való
* gyümölcs
* tortazselé

Elkészítés:
A kekszet összedolgoztam az olvasztott vajjal, és belenyomkodtam egy tortaformába., és félreraktam állni A krémes túróhoz hozzáadtam a citrom héjat, a vaníliás cukrot, a cukrot és a Zselé Fix-et, majd összekavartam-kevertem robotgéppel. Ezután a tortaalapra simítottam a krémet és betettem a hűtőbe. És miután szépen megdermedt, ráraktam a gyümölcsöt (a kivit) és a tortazselét :)

Szerk.: Délben felvágtuk, és isteni finom! :)

2009. július 17., péntek

Kedvenc kép


Szeretem ezt a képet... Almásy Pál (Paul Almásy) készítette valamikor az 50-es évek Párizsában. A címe: Rock 'n roll sur les Quais de Paris. Azért jó szerintem, mert élet van benne, és önfeledtség. Először egy női magazinban találkoztam vele, és már akkor megtetszett, aztán persze utána néztem a többi munkájának is. Valahogy képes tükrözni az 50-es évek minden báját a maga klasszikus "rockabilly" stílusában.
Almásy egy igazi úttörő volt, aki beutazta a világot és közben nem volt rest képeket készíteni. Archívumot készített az országokról, amely ma egyedülálló dokumentuma a 20. század történelmének. Munkái java része az embereket állítja a középpontba; a megfigyelés nagymestere volt. Fényképezés közben soha nem bújt meg, hanem mindig az emberek közelébe ment, és onnan készített élethű fotókat. Azt akarta, hogy a képek tájékoztassák a nézőket, és közben ne tudjanak szabadulni a képen látottaktól, mintegy magával ragadja őket.
Nagyon jó képei vannak, nemcsak ezt az egyet szeretem, de sajnos a tudományom nem terjed odáig, hogy többet is képes legyek betenni ide.

2009. július 2., csütörtök

Olyan vagy, mint Picasso...

Ezt a mondatot a maga nemes egyszerűségében anyukámtól kaptam a mai délelőtt folyamán, a porosodó bakancsom kapcsán, amit eladni lehetetlen, mivel senkinek nincs 35-ös lába...
És az a helyzet, hogy igaza is van. No nem arra vonatkozóan, hogy festőnek csaptam volna fel; hanem, hogy nekem is különböző korszakaim vannak...
Kezdtem a Backstreet Boys-zal meg azzal a másikkal, sőt volt Britney Spears is (igen, volt ilyen is az életemben, bár ezt lehet le kéne tagadni).
Aztán jött a hippis korszak, a kis tarpézgatyókkal meg ingekkel. A kezem majd' leszakadt a sok gyöngysortól. Itt jegyzem meg, hogy akkora sikert arattam, hogy még utánzóm is volt! Bármit csináltam, ő is ugyanazt csinálta. Így visszagondolva rá már nevetek, de akkor bizony bosszantott. És azóta sem tudok megbékülni azokkal, akik utánoznak (mondjuk hízelgésnek is vehetném, hiszen legalább engem utánoznak, nem úgy mint az átlagot). Mindehhez kocsmazenét hallgattam: Deák Bill, Takáts Tamás... stb. És minden Tequilában tartott Bad Times koncerten ott voltam az első sorok egyikében.
Ezután a kis hölgy bekeményített, ugyanis mindenáron acélbetétesre fájt a fogam. Meg is lett: egy gyönyörű szép, fekete Shellys. Amit kb. 2 évig le se lehetett robbantani a lábamról. Ezzel párhuzamosan 4 évig tartott az a bizonyos "góót" korszakom, bár a bakancsot már a szekrény mélyére süllyesztettem, azért a ruhatáram többsége fekete cuccokból állt. A bakancsot meguntam, vagy inkább úgy mondom, hogy rájöttem nem igazán nőies; a goth-okat meg szerencsére leráztam, mert biza' lehetnek akármilyen szemet gyönyörködtetőek, belül mind kicsit furák (öhm... na jó azé' nem mindegyik, annak tisztelettel adózom, főleg a szegedieknek). Viszont olyan zenékkel gazdagodtam, amiket azóta is imádok.
És mostanság mi a helyzet a stílusom háza táján?! Hát mosolygok a bakancsosokon, és vígan szlalomozom a kis topánkáimban, meg magassarkú csizmáimban és csak végszükség esetén veszek fel feketét. Egyszóval nőcis vagyok, lilamániás, akit a rockabilly világa vonz (cseresznyés öv mindörökké!).
Minél színesebb, annál jobb! Pár karkötő, egy csinos fülbevaló, kis smink és indulhat is a nap tornacipőben vagy balerinában.
Hogy mi maradt az évek során változatlan? A zene. Bár meg kell hagyni lényegesen bővebb a zenei ízlésem, mint anno volt. A tornacipő szeretet, a fülbevaló-vásárlási láz, és hogy imádok táncolni. És a fokhagymás sajtos-tejfölös lángos!